Barátnőm unokatesója Tündike az esküvőjére készül. Tegnap megkerestek, hogy segítsek összeszedni az esküvői szokásokat.

- Tündike, Te babonás vagy?- kérdeztem

- Dehogy vagyok babonás, de.... - válaszolta és rögtön el is nevette magát.

A legjobb példa, hogy még a nem babonás emberek is mennyire tudnak ragaszkodni egy-egy babonához vagy ahogy Ők mondják szokásokhoz.

Gyermekkorom egyik legemlékezetesebb nyara volt amikor tesómmal a teljes nyári szünetet Nagyiméknál tölthettem. Imádtam az itt eltöltött idő minden percét. Hajnalban keltünk, mentünk megetetni az állatokat. A fáról friss gyümölcsöt majszoltunk miközben hallgattuk Nagyapám kitalált meséit. Ebéd után a cseresznyefa árnyékában "deleltünk egyet". Délután összeverődött a banda és hatalmasat játszottunk a szomszéd gyerkőcökkel. Este a dézsában lemostuk magunkról az aznap ránk ragadt port, majd kifáradva tértünk nyugovóra.

Ma rátaláltam egy blogra ahol leendő apuka meséli el élményét a babavárásról. Erről eszembe jutott egy történet amit kolléganőm mesélt.

Pár évvel ezelőtt eszelős buliban voltunk a csajokkal. Dübörgött a zene, folyt a az alkohol, roptuk a táncot, kacérkodtunk a pasikkal! Egyszóval Istenien éreztük magunkat. Fényünk kezdett kissé megkopni ezért betódultunk a toalettre, hogy helyrehozzuk csábító tekintetünkkel, kipirosodott arcunkat. Pechünkre tömve volt a megcélzott helység ezért visszatértünk a táncparkettre egy tánc erejéig, bízva abban, hogy néhány perc múlva talán sikeresebbek leszünk.

Házfelújítás volt a szomszédomnál Zsuzsika néninél. A nagytakarításnál tartottunk. Zsuzsika néni lelkesen lelkesen rendezgette az Édesanyjától kapott nippeket a vitrines szekrényben és közben a régmúltról mesélt. Szinte mindegyik figurához kötötte valami emlék.

Barátnőm Kata üzleti ebédre volt hivatalos a közeli étterembe. Egész héten erre a találkozóra készült hiszen a  megbeszélés eredménye jelentős kihatással volt a család anyagi helyzetére.

Unokatesómékkal elindultunk nyaralni. Már mindent bepakoltunk a kocsiba, bezártam a lakást beszálltam az autóba mikor hirtelen eszembe jutott, hogy az útlevelemet a konyhaasztalon felejtettem. Kipattantam az autóból és rohanás fel a lépcsőn be a lakásba. Még az ajtót sem csuktam be magam mögött úgy siettem. Felkaptam az okmányt és rohanás le. Végre elindultunk!

Nagynéném elindult vásárolnia a sarki közértbe. A szokásos útvonalon haladt amikor egy kertkapuból előugrott egy fekete macska, majd fújtatva átrohant előtte. Nagynéném nem hisz a babonákban ügyet sem vetett a dologra továbbment. A bolt bejáratánál igencsak meglepődött mikor a kedvenc közértjét zárva találta. Magába dohogva kereste fel a következő üzletet, mely jó néhány háztömbnyire volt a szeretett boltjától.